Panni és Tomi óvodába járnak, ha szép az idő, hazafelé megállnak egy kicsit a játszótéren. Most is éppen a homokozóban játszanak.
- Tegnap voltam a doktor néninél anyuval. Azt mondta, asztmás vagyok. Te tudod mi az?- kérdezi Panni.
Tomi kicsit gondolkodik:

- Nem tudom. Mi azért mentünk el hozzá, mert mindig prüszkölök. Azt mondta, ez allergia, de hogy az mi csuda lehet?
Mindketten szótlanul lapátolják a homokot, hogy elkészüljön a vár, csak Tomi fújja időnként az orrát.
Egyszerre egy kiselefánt tűnik fel a homokkupac tetején, és meg is szólal:

 

- Sziasztok, Trombi vagyok Hívtatok?
- Mi ugyan nem- mondja egyszerre a két gyerek.
- Dehogynem, azt mondtátok asztma és allergia. Meghallottam, és jöttem segíteni. Azt is hallottam, hogy Tomi pont úgy trombitált, ahogy én szoktam.
Ne csúfolódj - sértődik meg azonnal Tomi- ha segíteni akarsz, inkább mondd meg, mi az, hogy asztma?
Trombi kicsit gondolkodik, azután mesélni kezd:

- Nézzétek csak az ormányomat: én ezen veszem a levegőt. Ha összeszűkül az ormányom, nehezen jut át rajta a levegő, ilyenkor sípol is. Halljátok?
Panni a fejéhez kap:

- Hát én is pont így sípolok, amikor szaladgálunk az óvoda udvarán. Ez lenne az asztma? Nekem nincs is ormányom…
- Sóhajts csak egy nagyot!- bíztatja Trombi Pannit. Érzed, hogy a mellkasod tele van levegővel? Úgy képzeld el, mintha a levegő sok kis csövecskén jutna oda. Ezek pont úgy össze tudnak szűkülni, mint az én ormányom. Ilyenkor sípolsz, köhögsz, nehéz lélegezni.
Tomi csendben hallgatja a beszélgetést. Hogy jobban tudjon figyelni, abbahagyta a lapátolást. Most a homokozó mellett hasal a fűben és prüszköl.
- Jó, jó ezt már értjük. De mi az allergia?
- Például pont ez, neveti el magát Trombi. Azért kezdtél el prüszkölni, ahogy lehasaltál a fűbe, mert bántja az orrodat.
- Panninak nem bántja?
- Úgy látszik nem.Vagyis, ő nem allergiás a fűre.
- Most jut eszembe- mondja Tomi- Panni is szokott ám ekkorákat hapcizni. Sőt, képzeld el, húsvétkor lakott az óvoda kertjében egy nyuszi. Szabad volt játszani vele, de Panni bőgött tőle.
- Nem is bőgtem- tiltakozik élénken Panni- csak nagyon folyt a könnyem, és viszketett a szemem.
Trombi bólogat:
- Úgy látszik, Panni szeme a nyuszi szőrére érzékeny.
- Akkor ez is allergia! – kiabál diadalmasan Tomi
- Eltaláltad!- helyesel Trombi.
Tomi nagyon elégedett, hogy ilyen jól kitalálta Panni allergiáját, de a kislány tanácstalan:
- Nem értem, asztmás vagyok vagy allergiás?
Trombi újra magyaráz:
- Sok mindenünk lehet allergiás: az orrunk, a szemünk, a tüdőnk, a bőrünk, sőt, a hasunk is.
- Tomi a hasát fogva nevet:
- Haha, hapcizni fog a hasunk!
Trombi is mosolyog:
- Azt nem, de fájhat a hasad, ha olyasmit eszel, amire allergiás vagy.
Most Panni kezd el kuncogni:
- Ugyan már, nem fogok se füvet, se nyúlszőrt enni…
Trombi türelmesen folytatja:
- Nagyon sok dolog van, ami allergiát okozhat, ha belélegzed, megeszed, vagy a bőrödre kerül. De úgy látom, a szüleitek már indulni készülnek
Ma már eleget hallottatok, legközelebb részletesen is mesélek ezekről az allergiákról.
Panni és Tomi mosolyogva búcsúzik:
Nemsokára visszajövök!!!
Elefánt